A Mazsihisz elnöke az EMIH-ről és a Sorsok Házáról: Az utak elválnak – és ez most nagyszerű

  • Heisler András
  • 2018. szeptember 25.

Jó ez nekünk?

A Mazsihisz nem volt hajlandó jóváhagyni a Jad Vasem szerint is történelemhamisító holokausztmúzeumot, Köves Slomó viszont még a nevére is vette.

A Mazsihisz a zsidó közösséget választotta, Köves a hatalmat. Az 1%-os felajánlások friss eredménye pedig a Mazsihisz támogatottságának növekedését és az EMIH zuhanását mutatja.

A történet mindenki számára tanulságos: két világos, mások számára modellként is felfogható stratégia rajzolódik ki a magyar zsidó vallási életben is, ahol immár senki nem árul zsákbamacskát.

Az utóbbi időben sok újságcikk írt – nem alaptalanul – a két nagyobb zsidó vallási közösség, a Mazsihisz és az EMIH közötti konfliktusokról. Ennek az állapotnak most vége, nincs tovább okunk neheztelni egymásra. Azzal, hogy Köves Slomó nyíltan beleállt egy politikai párt kampányába, majd utána nevére vette a hazai és nemzetközi kritikák kereszttüzében álló, senki más által fel nem vállalt Sorsok Házát, tiszta vizet öntött a pohárba. A világ első számú holokausztmúzeuma, a jeruzsálemi Jad Vasem már reagált is a fejleményekre: a holokauszt történetének meghamisításaként értékelte az immár Köves Slomó rabbi nevével is fémjelzett kiállítás terveit.

false

 

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Márpedig az a hászid rabbi, aki teljes súlyával odaáll egy – nem szerintem, hanem a legilletékesebbek, a Jad Vasem szerint – a holokauszt történetét meghamisító kiállítás mögé, egy dologgal biztosan nem vádolható: hogy ne játszana nyílt lapokkal.

Köves rabbi világosan és egyértelműen választott a közösség és a hatalom szolgálata között: a magyar zsidó közösséget nyíltan és egyértelműen elengedte. Rivalizálásunk ezzel véget ért, más pályán játszunk, mindkettőnk mást akar: Köves vezető rabbit a minél több közhatalom és közpénz érdekli, minket a magyar zsidó hívek, a közösség tartása, öntudata, visszaszerzett büszkesége. Megosztoztunk.

Ahogy Köves rabbi, úgy mi is hoztunk pár határozott döntést az elmúlt években. Meghirdettük a közösségépítésre koncentráló, társadalmi felelősséget vállaló, világra nyitott zsidóság programját. Az utak végleg elváltak, minden szereplő kiterítette kártyáit, mindenkinek lehet választania.

A zsidó közösség pedig, úgy tűnik, mindkettőnk választásait pontosan megértette: a személyi jövedelemadó egyházaknak adható 1%-áról szóló döntések immár tendenciaszerűen ezt mutatják. Köves rabbi éveken át arra hivatkozott, hogy ez a „megmérettetés” biztosítja a zsidó felekezetek legitimációját. Legutóbb így fogalmazott: „Nézzük az egyszázalékos felajánlásokat, azok száma viszonyítási pont lehet.”

És igaza volt. Noha Köves rabbi szervezete, az EMIH soha nem tudta még csak megközelíteni sem a Mazsihiszt, mégis beszédes, hogyan nyílik még nagyobbra az olló évről évre a két közösség között: az idei, friss részadatok szerint a Mazsihisz mögött több mint négyszer annyi felajánló áll, mint amennyien az EMIH-et választották. A számok különösen akkor beszédesek, ha hozzávesszük, hogy a Mazsihisz kis költségvetésű, a hívek célzott, online elérésre koncentráló kampányt folytatott, míg az EMIH óriásplakátok tömegével és nagyon erős hagyományos médiajelenléttel, pénzt láthatóan nem kímélve próbált eredményt elérni.

Köves rabbi már megtette a magáét, most rajtunk a sor. Mi ugyanis még nem köteleződtünk el olyan egyértelműséggel a közösségeink mellett, mint Köves Slomó Schmidt Mária mellett, nekünk még komoly tartozásaink vannak a magyar zsidó közösség felé.

A Mazsihisz egyház, nem feladata és nem is szándéka, hogy a kormány ellenzéke legyen, nem ellenzék, de nem is alattvaló. A mindenkori hatalom természetes és egyenrangú partnere kíván lenni, ahogy minden más kapcsolatunkat is az egyenrangú partnerségre kell építenünk. A Mazsihisz tisztában van azzal, hogy a zsidó közösség nagyobbik része nem vallásgyakorló, kulturális vonzalmai, családtörténeti emlékei kötik őket hozzánk és azt is tudjuk, hogy vannak közöttünk olyanok, akiket nem a Mazsihisz tud megszólítani. Fontosak számunkra ők is, fontosak a civil szervezetek, az „apró”, alternatív közösségek, akikkel úgy kell a jövőben dolgoznunk, hogy közben ne kényszerítsük őket önfeladásra, ne sértsük önállóságukat.

Felelősségünk messze túlterjed saját közösségünk határain. Magyarország jövője a közös zsidó-keresztény értékrend által összetartott, sokszínű és független közösségek együttműködésén, az egymás iránti nyitottságunkon múlik.

(Köves Slomóval, az EMIH vezető rabbijával a Magyar Narancs a csütörtökön megjelenő friss számában közöl interjút – a szerk.)

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.